Aki költözködött már, az tudja, hogy a régi lakásból a legkisebb eséllyel lehet mindennek a helyét megtalálni, illetve a más elrendezés néha egyedi berendezési tárgyakat kíván.
Természetesen én sem úsztam meg (miért is úsztam volna?), így a beköltözés után sokáig agyaltam, hogy a kb. 40 m2-es szobánkat hogyan is rendezzem be az adott bútorokkal úgy, hogy ne veszítsem el a háló intimitását, de megmaradjon a nappali funkció is, és ne kerüljön egy vagyonba, így iskolakezdés környékén....
Nagyszerű ötletnek tűnt a spanyolfal, amit igényünk szerint állíthatunk fel vagy tárolhatunk az ágy mögött.
Elkezdtem keresgélni - kényelmes módon a neten természetesen :) - , de elkeseredve tapasztaltam, hogy egyszerű, letisztult, általam megálmodott formában sehol találok, nem is beszélve az árakról, ami nyilván szubjektíven relatív, maradjunk annyiban, hogy ÉN sokalltam.
A berendezkedés utolsó fázisában tartottam, amikor kezembe kerültek a bambuszrolók, amiknek - Murphy törvénye szerint - nem találtam helyet, hisz reluxákkal felszerelt ablakaink vannak, és a méret sem egyezik, miért is egyezne???
Ilyen bambuszrolót egyébként a bizsuim áttekinthetősége érdekében használok már, így:
de mi a fenét kezdjek még hárommal???
Hirtelen a jött az ötlet, hogy persze, megfelelő rögzítéssel térelválasztónak tökéletesek lesznek! Natúr, így úgy dekorálom, festem, díszítem, ahogy akarom. Egyedi, nem kerül pénzbe (egyébként egy 60 cm-es bambuszroló nem egy nagy összeg), és ha kész, büszkén mutogathatom a művemet :)
Beszereztem a többi "hozzávalót": lapos fejű kis szögek, 20x10 mm-es fenyőlécek (2 m hosszúak), zsanérok, és az első adandó alkalommal (ezek azok az alkalmak, amikor a gyerekek iskolában vannak) nekiláttam:
Miután megszabadítottam a rolókat a zsinóroktól és felfogató izéktől, jöhetett a szomszédok által biztosan nagyon utált szögelés, amivel rögzítettem 2-2 lécre minden rolót, íme az eredmény:
Eddig nem is volt nehéz, és alig vett időt igénybe, joggal gondolhattam, hogy a nehezén túl vagyok, de nem így történt, hála a női agyamnak, amibe belebuggyant: minta is kell rá, méghozzá szürkés, mert az a nappali színe. Irány a "szalvétabolt", mert dekopázsolni akartam. Megtaláltam a megfelelő szalvétát, jöhetett a minta kitalálása, nem is volt olyan egyszerű, a csomagban megfelelőnek tűnő szalvéta kirakva már nem is volt olyan tuti, de ez van, be akartam fejezni. Szóval szétvagdostam a szalvétákat, és kiagyaltam a mintát:
Majd felragasztottam, és úgy gondoltam, hogy a két szélső más mintás lesz, így abból is csináltam egyet:
amit aztán le is mostam gyorsan, mert nem tetsztett. Szóval inkább összeállítottam zsanérokkal készre az én spanyolfalamat :)
Nagyon büszke voltam magamra, hogy pasi segítség nélkül is képes voltam szöggel és kalapáccsal valami értékeset alkotni :)))
És íme, a helyén:
Így ha nem ágyazok be esetleg reggel (merthogy nem mindig van ám három gyerek mellett idő!), csak beállítom remekművemet, és az ajtóból nem is látszik olyan rendetlennek a szoba :)
A fiam azt mondta, hogy nagyon jó, így éjjelre sem kell bezárnunk az ajtót... Kamaszok...! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése