Előre szólok, hogy ez egy - mai szófordulattal élve - "csöpögős" bejegyzés lesz, tehát aki nem tud azonosulni a hálának és a szeretetnek effajta kifejezésével, most zárja be az oldalt! :)
A kaspó történetének előélete van. Ezt osztanám meg Veletek.
Ez a virágtartó Szilvi néninek készült szeretetből, hálából.
Szilvi néni nálunk fogalom. Van néhány Szilvia ismerősünk, akik a gyerekeknek nénik, de ha Szilvi néniről van szó, az csakis egy embert jelent nálunk: SZILVI NÉNIT (nem tudom, írhatok-e vezeték nevet, úgyhogy inkább nem teszem, pedig szívesen kiabálnám világgá), "A" BALETT TANÁRNÉNIT.
Szilvi nénit akkor ismertük meg, amikor a lányom elkezdte az iskolát, Ő pedig akkor kezdte ugyanabban az iskolában először a klasszikus balett oktatását. Mivel mindenképp szerettem volna valamilyen nőcis elfoglaltságot a lánykámnak, és a gyereknek kedve is volt hozzá, hát beiratkoztunk Szilvi néni balett óráira.
Azóta 5 év telt el. 5 olyan év, melyek fénypontjai a júniusban megrendezésre kerülő varázslatos balett estek voltak nem csak a kis balerináknak, de nekünk, szülőknek is.
5 olyan év, melyeknek heteit szebbé tette a gyereknek Szilvi néni órája, kiemelve őt a mindennapok nyüzsijéből, egyhangúságából.
5 olyan év, melyek bemutató óráin és balett estjein Szilvi néni megalapozta bennem is a tánc iránti elkötelezettség azon formáját, amit szülő érezhet tehetséges gyermeke irányítására.
És eljött a hatodik év, immáron Szilvi néni mindennapos fizikai jelenléte nélkül, mégis minden nap Vele. Történt ugyanis, hogy az Ő biztatására tavaly felvételizett kislányom a Táncművészeti Főiskolára, és - igazolva Szilvi néni meglátását - ez sikeres volt, így szeptembertől Szilvi nénitől földrajzilag távol, de lélekben együtt kezdtük meg új életünket Budapesten.
Nehéz év volt, de (muszáj megemlítenem, mert szerves része életünknek immáron Ő is) az MTF-en a lányom Mesternője hihetetlen odaadással folytatta azt a munkát a kislánnyal (és persze kis társaival), amit Szilvi néni elkezdett.
Hát így ismertük és szerettük meg azt a Balerinát, Nőt, Pedagógust, Embert, aki halk szavával, csöndes irányításával, megnyerő egyéniségével, szívével, lelkével irányítja a kis balerinákat, aki segített megtalálni a nekünk szánt utat, és aki erősített akkor, amikor elgyengültünk, akár én, akár a lányom.
Neki készült tehát ez a kaspó, hálából a felismerésért, a támogatásért, a felkínált lehetőségért, az év közbeni biztató és tanácsadó telefonokért, és még sorolhatnám.
Talán nem a legtökéletesebb munkám. Sőt, biztos vagyok benne, hogy nem az, egy dolog viszont biztos: minden művem szívből készül, de soha, egyetlen darabot sem készítettem olyan szeretettel és odaadással, mint ezt a kaspópárt!
Mert ez SZILVI NÉNINEK készült.
